Válassza az Oldal lehetőséget

Mi a Crohn-betegség?

Mi a Crohn-betegség?

Burrill Bernard Crohn amerikai belgyógyász 1932-ben írta le azt a gyulladásos bélbetegséget, amelynek névadója lett.  A Crohn-betegség (Morbus Crohn) az emésztőrendszer ismeretlen eredetű, krónikus, gyulladásos megbetegedése (ún. gyulladásos bélbetegség, angolul: inflammatory bowel disease, IBD). Lassan kialakuló, de tartós panaszokat okozó betegség, amely a gyomor-bél traktus bármely részét érintheti a szájtól a végbélig. Leggyakoribb tünetei a görcsös hasi fájdalom, krónikus hasmenés, véres széklet, csökkent étvágy és testsúlyvesztés, láz, sipolyok és tályogok kialakulása.

Az emésztőrendszeri (intesztinális) tünetek mellett más – bélrendszeren kívüli (extraintesztinális) – tünetek és szövődmények is előfordulhatnak, mint a vérszegénység, különböző bőrtünetek, ízületi gyulladás, szemgyulladás és a krónikus fáradtság. A bőrtünetek közé tartozik a pyoderma gangrenosum (gyorsan terjedő, gennyes váladékkal borított fekélyes bőrelváltozás) és az erythema nodosum (fájdalmas, vörös, nem kifekélyesedő csomó, leggyakrabban a láb elülső felszínén). A szájnyálkahártyán gyakoriak az aftaszerű elváltozások. A vékonybél kiterjedt érintettsége esetén felszívódási zavarral, és az ebből fakadó hiányállapotok tüneteivel is számolni kell (pl. kalcium- és/vagy káliumhiány esetén izomgörcsök, vashiány miatti vérszegénység, B12-vitaminhiány esetén idegrendszeri tünetek).

Az esetleges bélelzáródás a krónikus gyulladás szövődményeként fordulhat elő, továbbá a betegségben szenvedők körében magasabb a bélrendszer daganatos megbetegedéseinek kockázata.

A Crohn-betegség pontos kiváltó oka máig ismeretlen. A szakemberek jelen álláspontja szerint  nem egy, hanem több ok-okozati kölcsönhatás következtében kialakuló, ún. multifaktoriális (több tényezős) betegség.
A feltételezések szerint a környezeti, immun és bakteriális tényezők, valamint öröklődő genetikai hajlamosító faktorok egyaránt szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ezen tényezők együttes jelenléte egy krónikus gyulladással járó rendellenességet eredményez, melynek során az immunrendszer működésében zavar támad, ezáltal nem ismeri fel a bélflórát alkotó saját baktériumokat, így az egészséges bélflóra ellen is védekező reakciót indít be, ami a gyomor-bél traktus károsodásához vezet. Ugyan a Crohn-betegség az immunrendszer rendellenes működésével szorosan összefügg, valójában mégsem tekinthető klasszikus értelemben vett autoimmun betegségnek, mivel az immunrendszer támadását nem maga a szervezet aktiválja. A háttérben meghúzódó immunzavar máig nem tisztázott. Régebben az volt az általános vélemény, hogy a betegséget az immunrendszer túlzott aktivitása okozza, ám lehet, hogy ennek épp az ellenkezője igaz, és egy immunhiányos állapot felelős a kialakulásáért.

A hajlamosító tényezők több mint fele genetikai vonatkozású, amelynek feltérképezése során több mint 70 gént találtak érintettnek.  A megfigyelések szerint dohányosoknál kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki Crohn-betegség, mint a nemdohányzók körében. A kialakulást gyakran előzi meg gyomor-bélhurut (gasztroenteritisz).
A pontos diagnózis felállítása számos vizsgálaton alapul: laborvizsgálatok, széklettenyésztés, képalkotó diagnosztikai eljárások (hasi ultrahang, kolonoszkópia, endoszkópia, gyomortükrözés), bélfalból vett biopszia és annak szövettani vizsgálata. A Crohn-betegség számos egyéb tápcsatornai betegséghez hasonló tünettel járhat, tehát kezelőorvosának teljes bizonyossággal ki kell zárnia a hasonló tüneteket produkáló kórképeket, mint amilyen a vakbélgyulladás, a diverticulitis, a bakteriális bélfertőzés, vékonybél kontaminációs szindróma (SIBO), az irritábilis bél szindróma (IBS), vagy a Behçet-kór.

Jelen pillanatban nem állnak rendelkezésre olyan gyógyszerkészítmények vagy sebészeti beavatkozások, amelyekkel a végleges gyógyulás elérhető, ezért az alkalmazott terápiák elsődleges célja a tünetek enyhítése, a tünetmentesség (remisszió) elérése és fenntartása, valamint a fellángolások (relapszusok) megelőzése. Az újonnan diagnosztizált betegeknél általában rövid ideig tartó kortikoszteroid-terápiát alkalmaznak, valamilyen immunszupresszív hatóanyagú készítmény, pl. metotrexát, azatioprin mellett. A Crohn-betegek számára javasolt a dohányzás azonnali elhagyása. A betegségben szenvedők egyötöde legalább évente kórházi kezelésre szorul és ezen páciensek felénél szükséges valamilyen műtéti beavatkozás egy tíz éves perióduson belül.

Az elmúlt néhány évtizedben a Crohn-betegség gyakoribbá vált nyugaton és a fejlődő országokban is. Az esetek többsége 30 éves kor alatt kezdődik, a legtöbb 14 és 24 éves kor között. A betegség előfordulásának létezik néhány sajátossága is, mint például Európában és Észak-Amerikában igen határozott észak-déli irányt mutat, minél délebbre haladunk, annál ritkábban találkozhatunk a betegséggel. Fehér bőrűek között majdnem kétszer gyakrabban fordul elő, mint fekete bőrűek között. Az epidemiológiai adatok szerint férfiak és nők azonos arányban betegszenek meg, a városi emberek körében pedig gyakoribb a betegség. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika kevésbé fejlett országaiban csak nagyon ritkán fordul elő Crohn-betegség. Magyarországon kb. 15000 embert érinthet és már az ötéves kor alatti betegek száma is emelkedik.

A szerzőről

Bodonyi Sándor Zsolt

Bodonyi Sándor Zsolt vagyok. Foglalkozásom szerint ápoló, kezdő webdesigner és 3 éve CU beteg. Sokunkhoz hasonlóan a diagnózisom kézhezvétele után eléggé megijedtem. Az első hónapokban rengeteget kutattam a Neten, és kétségbeesetten próbáltam a lehető legtöbb információt összegyűjteni az állapotommal kapcsolatban. Már ekkor úgy találtam, hogy a fellelhető adatok elszórtan állnak rendelkezésre, továbbá, hogy a legfrissebb kutatási eredmények csak külföldi szaklapokban és tudományos publikációkban olvashatók. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretnék létrehozni egy folyamatosan frissülő információs portált IBD-s betegek számára, amely csokorba szedi a legalapvetőbb információkat és igyekszik tájékoztatni a legújabb trendekkel kapcsolatban is. Hiszem, hogy a megfelelő informáltság és tudatosság segítséget nyújthat abban, hogy bármelyikünk eredményesebben menedzselhesse a kórkép progresszióját a személyes életében.